A nemzetközi elismertségnek örvendő, a hazai szobrászat folyamataira jelentős hatást gyakorló Farkas Ádám (1944) mintegy fél évszázad alatt készült munkáit tekintheti meg a nagyközönség szeptember 18-tól Szentendrén. A huszonöt éve egyetemi tanárként is dolgozó mester munkássága előtt harminckét művész-tanítványa ugyanott kísérőtárlaton tiszteleg. A Térhajlatok és áthajlások című nagyszabású kiállítás november 22-ig látogatható a MűvészetMalomban.
A kortárs magyar szobrászművészet kiemelkedő alakja, Farkas Ádám közel hat évtizedes munkásságából nyílik áttekintő kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban.
A Szentendréhez erős szálakkal kötődő Farkas Ádám alig húszévesen jutott ki a párizsi diáklázadások évében, 1968-ban a francia fővárosba, ahol rögtön magával ragadta a forrongó légkör hangulata és a pezsgő művészeti élet. Az itt alkotó, olasz származású szobrász, Émile Gilioli szinte azonnal asszisztensévé fogadta a fiatal művészt, aki mestere munkáin keresztül közelebbről is megismerte az absztrakt formákban rejlő kifejezés szépségét. Hazatérte után az itthoni kultúrpolitika gyanúsan szemlélte korai, elvontabb megformázású figurális szobrait, és csak Somogyi József szobrászművész közbenjárására nyílhatott meg szentendrei kiállítása 1972-ben. Szakmai körökben nagy sikert arattak újító jellegű művei. Az idős Czóbel Béla a feleségével, Modok Máriával közös síremlékplasztikájának kifaragására őt kérte fel. Az első megbízásos munkát idővel még több követte, aminek eredményeképpen Farkas Ádám munkásságának meghatározó részét teszik ki köztéri alkotásai. Emellett műhelyében folyamatosan készülnek kisplasztikák, és grafikai tevékenysége is jelentős. Monumentális művei közé tartozik többek között a szentendrei Köszöntőszobor, a villányi Kőesés, a pécsi 1956-os és az egykori börtöntábor helyén felállított Recski emlékműve, alkotásai megtalálhatóak Franciaország, Japán és Kalifornia közterein, szoborparkjaiban is.
Számos szakmai díj és elismerés mellett szűkebb hazája, Szentendre és a franciaországi Vanves városa is díszpolgári címet adott neki, valamint jelentős állami kitüntetések, Munkácsy-díj (1983), érdemes művész (1989) odaítélése után 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia és ugyanebben az évben első magyar művészként a Royal British Society of Sculptors is tagjai közé választotta.
A kiállítás célja, hogy végigvezessen a nagy ívű, koherens életművön egészen a legújabb, most először látható alkotásokig, érthetővé tegye az egymásból logikusan következő formai átalakulásokat, miközben bőven válogat az 1980-as évek előtt készült korai, kevésbé ismert, de annál izgalmasabb művekből is, amelyek a művész számára már ezekben az évtizedekben elismerést hoztak.
Farkas Ádám 1990 óta tanít a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, amelynek három éven át rektora volt. Alkotótevékenysége részének tekinti oktatói munkásságát, ezért is hívta meg egykori tanítványait, hogy egy kísérőtárlat keretében mutassák be munkáikat.
A kísérőtárlatban részt vevő művészek:
Baráth Fábián, Baráz Tamás, Bobály Dávid, Dóra Emese, Erős Apolka, Farkas Zsuzsa, Farkas-Pap Éva, Gilly Tamás, Gwizalda Dáriusz, György Irma, Heim Péter, Horváth Tünde, Ilka Rita, Józsa Pál, Kiss Dani, Kontur András, Kosina László, Lelkes Márk, Máthé Krisztián, Melkovics Tamás, Merész Máté, Nagy Imre, Németh Csaba, Pelcz Benjámin, Polgár Botond, Portolani Gina, Restyánszki Attila, Retkes Máté, Sallay Dániel, Turcsány Villő, Varga Melinda, Varjas Kató