A nagymama hímzőkeretétől a szentendrei macskaköves utcákig hosszú út vezetett, de a Makrazsu alkotója végül a modern horgolásban találta meg önmagát. A zsinórfonalak és a különleges jázmin minták mögött nemcsak egy sikeres márka, hanem egy alkotó közösség és a meditatív alkotás iránti vágy áll. Ebben az interjúban a szentendrei inspirációról, a közösség erejéről és arról mesél, hogyan válik egy egyszerű fonalszál modern ékszerré a kézben.
Úgy tudom, a kézművesség iránti szereteted egészen gyerekkorig nyúlik vissza, de a makraméra és a horgolásra Szentendrére költözésed után találtál rá. Mi volt az a belső késztetés, ami miatt pont ezen a technikán keresztül kezdtél el üzenni a világnak?
Ötéves voltam, amikor nagymamám megtanított hímezni, valahol itt kezdődött a kézművesség iránti szeretetem. A makraméra akkor találtam rá, amikor 2019-ben Szentendrére költöztem és elkezdtem a lakást dekorálni – rábukkantam Pinteresten egy makramé fali díszre, ami egy hálószobában az ágy feletti részt díszítette – rögtön tudtam, hogy el kell készítenem.
Nekem az alkotás megnyugvás, ÉN idő – mert amikor alkotok, kiürül az agyam, megélem az adott pillanat nyugalmát.
Sokaknak a horgolásról a nagymama csipketerítője jut eszébe. Te hogyan „poroltad le” és tetted modern, vágyott kiegészítővé ezeket a technikákat a Makrazsu táskákkal, termékekkel?
A makramén keresztül ismerkedtem meg a zsinórfonallal, ami leegyszerűsítve egy cipőfűző vastagságú, ahhoz “hasonló” fonal. Én egy magyar márkával dolgozom, és az ő alkotós csoportjukban láttam, hogy mennyire klassz és modern dolgokat lehet horgolni ezzel a fonallal.
Emlékszem rá, hogy elsőként egy horgolt karácsonyfát készítettem jázmin mintával, majd rá pár hétre részt vettem egy személyes tanfolyamon, ahol övtáskát horgoltunk. Nagyjából az első huroknál tudtam, hogy nah, ez az, ez az az irány, ami az enyém: modern, mai és egyben hagyományőrző.
Milyen termékekkel kezdted a munkát, és hogyan változott ez az évek alatt?
Makramé táskákkal, virágtartókkal és fülbevalókkal kezdtem a dumtsás pályafutásomat (Dumtsa Kézműves Kirakodó, amely azóta is minden szezonban várja az érdeklődőket a Dumtsa Jenő utcában – a szerk.). Tisztán emlékszem az első napra: Húsvét szombat volt és azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák a vásározást. Az első hónapokban kialakult aztán a termékpaletta, és a makraméból horgolás lett, azt valahogy jobban szeretik az emberek.
A szentendrei környezet, a színes koloniális házacskáival nagyon inspiráló számomra, leginkább a táskát színeiben jelenik meg. Na meg persze a közösségi médiás kommunikációmban, hiszen tökéletes környezetet, hátteret ad a fotóknak és a videóknak.
Milyen érzés ma Szentendrén kézműves alkotóként jelen lenni? Van-e párbeszéd, közös inspiráció a többi helyi alkotóval, például keramikusokkal vagy festőkkel?
Megnyugtató érzés, belső harmóniát ad nekem a szentendrei kézműves közösség. Hálával tölt el, hogy egy ilyen inspiráló közegben alkothatók és kapcsolódhatok, mint Szentendre.
Több helyi alkotóval alakult ki baerátság, szerintem nagyon fontos, hogy folyamatosan tudjuk támogatni és inspirálni egymást, hiszen számos öröm és nehézség is van a kézművességben manapság – jó olyanokkal kapcsolódni akik ugyanabban vannak jelen, mint én.
A Makrazsu táskák egyik jellegzetessége a különleges jázmin minta.
Igen – a jázmin minta méltó módon az egyik kedvenc.
Van olyan fázisa az alkotásnak – a tervezéstől az utolsó öltésig –, ami a leginkább kikapcsol, egyfajta meditatív állapotba hoz?
Ez egy nagyon jó kérdés, picit nehéz is rá a válasz. Azt mondanám, hogy alapjában véve nekem az egész folyamat meditatív – az első öltéstől az utolsóig egy úgynevezett kreatív áramlásban létezem.
Mit gondolsz, miért van ma ekkora igény az egyedi, kézzel készült tárgyakra a tömeggyártott darabokkal szemben? Mi az a „plusz”, amit egy Makrazsu táska ad a viselőjének?
Erre a válasz nagyon egyszerű: mert egy egyedi, kézzel készült tárgyban az alkotó lelkének és szívének egy darabja is benne van. Egy Makrazsu táskának lelke van, ez nem egy termék vagy egy tárgy, hanem egy alkotás, amiben minden tudásom és szeretetem egyaránt benne van és ez az energia érezhető akkor is, amikor valaki kezébe vesz egy táskát.
Nem utolsó sorban pedig nem jön veled szemben az utcán – ezáltal a viselője is különlegesnek érezheti magát.
Rendszeresen tartasz workshopokat Szentendrén és környékén. Mi a legnagyobb öröm abban, amikor látod valaki más kezében „megszületni” az első makramé díszt vagy horgolt darabot?
A legnagyobb öröm látni a másik szemében azt a csillogást és a büszkeséget, hogy az adott makramé díszt vagy horgolt darabot képest volt saját magának, a saját örömére elkészíteni és közben még nagyon élvezte is a folyamatot.
Van egy „Kreatív Kuckód” és horgoló klubod is. Fontos Neked, hogy a Makrazsu ne csak egy márka legyen, hanem egy alkotó közösség is?
Hiszek a közösség erejében, illetve abban, hogy a tudást nem azért kaptam, hogy megtartsam magamnak, hanem, hogy megosszam másokkal is.
Leírhatatlan érzés és öröm, amikor gyerekek, fiatal felnőttek, felnőttek és az idősebb korosztály is egy asztalnál ülve, beszélgetve, kapcsolódva együtt alkot.
Milyen új irányok, formák vagy alapanyagok foglalkoztatnak mostanában? Van-e olyan álom-projekt, ami még megvalósításra vár?
Mostanában a hátizsákok izgatnak nagyon, mert már régóta kéri a közösségem, hogy készítsek több fazont is belőle. Ezen kívül az erőteljes színek kombinálása foglalkoztat mostanában – kicsit radikális, nem mindennapi, de ugyanakkor harmonikus.
Újra elköltöztem, éppen felújításban vagyok – a jelenlegi álomprojektem szőnyegek horgolása az új életterembe.
Rendszeresen találkozhatunk veled idén a Dumtsa Kézműves Kirakodón. Miért szereted ezt a vásárt?
Igen, idén ismét rendszeres résztvevője leszek a Dumtsa Kézműves Kirakodónak, amit a legjobban a hangulata miatt szeretek.
Szeretem, ahogy a város hétvégén megtelik élettel, nyüzsög, de ugyanakkor mindig van idő arra, hogy beszélgessek a vásárlókkal és az alkotótársaimmal is.