A Szamárhegy, Szentendre festői részleteinek egyik legérdekesebb negyede. A meredek hegyoldalon letelepedett dalmátok Voit Pál szerint „fecskefészek módján megkapaszkodó” házacskákat emeltek, amelyek ma is az Adria menti falucskák településformáit idézik. A visszaemlékezések szerint, a dalmátok a Szamárhegyet inkább Istenhegynek vagy Angyalhegynek hívták, mert szégyellték, hogy lakóhelyüket Szamárhegynek nevezik. A hegy tetején álló emlékkereszt a város egyik legszebb pontján áll. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, a szemközti Szentendrei-szigetre, a belváros házaira, illetve a közvetlenül a domb alján épült Preobrazsenszka templomra is. Az egyszerű kőpilléren álló rokokó kovácsoltvas keresztet, a XVIII. században állították a Boszniából érkezett tímárok, a tobakosok; melynek ívekben gazdag tarajos dísze olyan, mintha a Duna hullámait szimbolizálná.
