A magyar édesipar történetének két nagy alakja, Szamos Mátyás és Szabó Károly itt, Szentendrén valósították meg közös műhelyüket. Az első emeleten a Marcipán Múzeum várja a látogatókat, a földszinten pedig a finomságok meg is vásárolhatók.
Minden a rózsával kezdődött…
A Szentendrén, szegény körülmények között, apa nélkül nevelkedő szerb kisfiú, a kis Szavits Mladen – aki talán még a Balkánról menekülő őseitől örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát – éppen cukrásztanonc volt a neves Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében. A harmincas évek elején egy szép napon egy dán cukrász érkezett hozzájuk, aki megmutatta, hogy megfelelő ügyességgel, odafigyeléssel és sok-sok gyakorlással hogyan lehet a mandulamasszából mutatós rózsákat formázni.
A kis tanonc eleste ezt a tudományt. Néhány óra, év és évtized alatt sok százezer marcipánrózsa készült el és talált gazdára. Feleség is akadt, természetesen a cukrászdából, és megérkeztek a gyermekek is. Ma már az unokák is felnőttek. Érkezett egy derék vev is, és mindannyian megtanulták a rózsakészítést. Ebből a rózsából született meg a kilencvenes évek közepén a Szamos Marcipán Manufaktúra. A legtöbb recept Szamos Mátyás találékonyságát dicséri, hiszen minden egyes darab más formájú, más ízű, más különlegesség, és éppen ennyi meglepetést is tartogat.