„Óda a Lángoshoz”
Oda a lángoshoz, oda-odamegyek, hogy belőle gyorsan egy falatot egyek. nem eszem meg mindet, hagyok belőle, de nem sokáig tart majd, tudom előre.
Mikor megharapom, megrándul a szemem, mert hirtelen eszmélek, hogy már a következőt eszem. Szépen lelassítok, hogy ne fogyjon a jóság, elismerem, mindez csak nagyokosság.
Van belőle tejfölös, van belőle sajtos, de nincs belőle fölös, hát igen, sajnos. Az eladó tehet rá fokhagymás pácot, ha viszont kifelejti, kinyírom a srácot!
Húzhatnám tovább az óda legvégit, de olvastam már ilyesmiből egy-néhány régit. Épp ezért bevégzem magasztalásomat, s egyedül folytatom vigasztalásomat.