Harminc éve indult útjára, azóta is töretlen sikerrel kerül előadásra évről évre, a civil összefogásból megvalósult Szamárhegyi Betlehemes Játék. Idén ismét az eredeti helyszínen adják elő, a Rab Ráby téren, december 23-án, 18 órakor.
Honnan indult, miként nőtte magát hagyománnyá ez a fantasztikus szentendrei kezdeményezés?
A Dalmát Pince (Szentendre legendás kultúrkocsmája) pultjánál Szepes Gizi, a pince háziasszonya és Schramkó Péter arról beszélgettek 1993-ban advent idején, hogy meg kéne ünnepelni a karácsonyt közösen is a Dalmátban.
Péter pannonhalmi diákéveinek betlehemezéseire emlékezve jött az ötlet, hogy a törzsvendégek részvételével betlehemes játékot rendezzünk a Rab Ráby téren. Péter összegyűjtött jó néhány népi betlehemes szövegváltozatot, elkészítette azt a két-három helyi verziót, amelyek a következő évek előadásainak alapjául szolgáltak. Ezekben a szövegekben az ízes népi humor – az ördögök és a pásztorok figurájában – és az emelkedettség olyan bájjal ízesült, hogy rengeteg mulatságos percet szerzett a szereplőknek már a próbák közben is. A színjátszó társulat a törzsvendégek közül verbuválódott, a népes társaságban minden karakter megtalálta a megszemélyesítőjét. Péter nagy türelemmel és pedagógiai érzékkel igazgatta az alkalmi társulat szövegtanuláshoz nem szokott, kissé nehezen kordában tartható népségét. Aztán megkezdődtek a próbák, késő éjszakába nyúltak, igen jó hangulatban. Nagyon irigyeltem a férjemet, aki, mint pásztor, rögtön bekerült a csapatba, az alkalmi társulatba. Hogy ki ne maradjak a dologból, a következő évben kértem Pétert, adna nekem is egy ici-pici szerepet… Ő, mint jó rendező, engedett a kérésnek. A rendkívül sokértelmű „Páter noster, apád suszter!” felkiáltással egy papot személyesítettem meg, mély átéléssel – és ami a lényeg, szereplőként vettem részt attól kezdve a próbákon.
December 23-án délután 5 órakor aztán a társulat kivonult a gyéren megvilágított Rab Ráby térre, ahol a kerekes kút körül már gyülekezett a – meglepően nagy számú – nézősereg.Megható volt, hogy karácsony előtt egy nappal ennyi ember eljön megnézni a játékunkat. De eljöttek, évről évre egyre többen, családok egészen kis gyerekekkel, fiatalok és idősebbek, szamárhegyiek, szentendreiek, barátok és ismerősök messzebbről is. Megnézték a játékot, utána melegedtek a tűzkosarak mellett, hagymás zsíros kenyeret eszegettek, iszogatták a forralt bort és teát, amit Gizi mért gőzölgő üstökből. Hoztak süteményt, apró ajándékokat egymásnak, beszélgettek, megálltak egy órára a Szenteste előtti rohanásban. Pedig különösebb reklámot nem csináltunk az eseménynek, akkoriban még Facebook nem létezett, Szalai András kézzel rajzolt plakátjain hirdettük a programot. Sőt, néhány évvel később, amikor már híre ment a dolognak, és egy országos tévécsatorna jött volna, önérzetesen kitiltottuk őket, mondván, a forgatás zavarná a meghittséget. Nem vágytunk arra, hogy turistalátványossággá legyen az ünnep.
Az évek során változtak a szereplők, egyeseket másfelé vitt az élet, új szereplők jöttek, mások maradtak, új vagy a régi szerepben. A helyszín is változott, a Dalmát Pince bezárása után Gizi 2005-ben megnyitotta a Dalmát Kávézót, s vele a darab is elköltözött a Rab Ráby térről a kávézó előtti térre. A betlehemes játék pedig 2006-ban misztériumjátékká terebélyesedett. Schramkó Péter találta az új, tizennégy színből álló darabot, amit komoly munkával lerövidítettünk – a téli hidegben még szabadtéren elviselhető – negyven percesre. Huszonkét szereplőt, köztük legalább három szép hangú énekest kellett találnunk az előadáshoz, az énekekhez zsoltároskönyvekből dallamot keresni – ez nagy munka volt. De megérte, mert a „háromszintesre” rendezett előadás tényleg nagyon szépen szólt. A háztetőről égi hírnök hirdette a jeleneteket, Zámbó Vera erkélyén álltak az angyalok, Szűz Mária és Szent József, ott bukkantak fel a Háromkirályok, onnan dörögte el Heródes „rettenetes parancsát”. A földszint a kis színpaddal lett a pásztorok játéktere, s onnan kapaszkodott fel létrán a gonoszt megtestesítő két ördög. Négy évig játszottuk így ezt a Misztérium a szent születésről című játékot, és máig ennek többé vagy kevésbé meghúzott változata hangzik fel december 23-án a Kmetty téren.
2010 után ismét változások jöttek, Schramkó Péternek már nem fért be az életébe a játék gondozása. 2011-ben egy bábjátékot láthatott a közönség a téren. Aztán kiderült, hogy hiányzik a betlehemes: hiányzott a közönségnek, és hiányzott a szereplőknek is… Ekkor vettem át a társulat és a darab rendezgetését. A színpad átkerült a tér másik oldalára. A Dalmát Kávézó Dalmát Szamár Bisztróvá alakult, de az új üzemeltető is fontosnak tartotta ennek a helyi hagyománynak az életben tartását.
Így hát novemberben, amikor már elég sötétek és hidegek az esték, összeültek a szereplők és újra elkezdődtek a próbák. Aztán december 23-án, délután 5 órakor csengettyűszóval kivonultak a játszók a térre, hogy mint angyalok és pásztorok elvigyék Advent üzenetét az egybegyűlteknek.
Kiss Zsuzsa emlékeit lejegyezte Vízer Helga
Megjelent: a Szentendre és Vidéke, 2021. december 8. számában.
Előadás: 2021. december 23.-án 18 órakor a Rab Ráby téren
Fotók: Régi szereplők a régi helyszínen