Agyag, türelem és egy sorsfordító pillanat: Bula Gábor keramikusművész élete akkor vett teljes fordulatot, amikor először lépett be mestere műhelyébe. Az egykori biztos megélhetést feladva ma már egyéni vállalkozóként alkot a Szentendrei-szigeten, ahol a Duna-parti utcák hangulata és a Raku technika misztikuma találkozik. Interjúnkban a „kapcsolat” kereséséről, a korongozás meditatív erejéről és a Szentendrei Keramikus Egyesület jubileumi készületeiről mesélt, miközben elárulta azt is, miért több egy kézműves tárgy egy egyszerű használati eszköznél.
Sokan emlékeznek az első találkozásra az agyaggal. Neked mi volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a keramikus pálya nem csupán egy szakma, hanem hivatás lesz?
Érdekes módon abban a pillanatban minden eldőlt, mikor első alkalommal beléptem keramikus mesterem műhelyébe. Teljesen lenyűgözött a formák és a színek világa, a műhely illata, a nyugodt hangulat. Egy teljesen más világba csöppentem, amiben egyből otthon éreztem magam. Akkor már tudtam, ezt akarom én is csinálni, bármilyen nehéz is lesz a tanulás folyamata.
Hogyan indultál el ezen a pályán, melyek voltak az esetlegesen fordulópontok?
Egyik napról a másikra jött egy gondolatom, hogy milyen jó érzés lehet egy saját magam által készített bögréből inni, amin egy spirituális szimbólum található.
Elkezdtem az interneten keresgélni, kinél is indulhatnék el a kerámia készítés útján.
Rátaláltam az itt, Szentendrén élő és alkotó Illés László keramikusra, aki a Népművészet Ifjú Mestere címet is megkapta. Remek ember és tanár egyaránt. Ő mind a mai napig magas szinten oktatja a korongozás tudományát a hozzá bejelentkező kerámiázni vágyó embereknek.
A legnagyobb fordulópont akkor volt az életemben, mikor teljesen feladtam az addigi biztos munkámat. Korábban a Zeneakadémián színpadi díszítőként dolgoztam, amit végülis a kerámiázás miatt hagytam abba, mert egy kerámia alapanyag ellátóba mentem mint raktáros, hogy jobban megismerjem a mázakat, az anyagokat. Ezután lettem egyéni vállalkozó, immár négy éve. Azóta sem bántam meg a döntésem.
A kerámia türelemjáték: az agyag formálásától a száradáson át az égetésig hosszú az út. Neked melyik fázis a legkedvesebb, és miért?
Minden készítési fázisnak megvan a maga szépsége, szeretem mindegyiket, de a korong mellett ülni és formázni rajta az agyagot olyanra, amilyenre én szeretném az egy fantasztikus érzés.
Szentendre és a művészet elválaszthatatlanok. Hogyan hat a város szellemisége, a szűk utcák és a Duna közelsége a Te formavilágodra?
Szentendrén a múlt és a jelen, a természet és a művészet találkozik, egyedi és inspiráló szellemi légkört teremtve.
Úgy érzem, hogy a Raku technikával elkészített dísztárgyaim, vázáim, harmonikusan simulnak bele ebbe a környezetbe.
Hogyan egyensúlyozol a funkcionális használati tárgy és az önálló műalkotás között?
Próbálom egyre közelebb hozni a funkcionális használati tárgyat, hogy ne csak egy sima használható tárgy legyen, hanem akár az otthon dísze, ékszere is legyen az.
Minden alkotónak van egy „szerelem-tárgya”. Van-e olyan forma vagy máz, amihez újra és újra visszatérsz?
A kedvenc formám talán meglepő módon a henger alak, ugyanis ebből indul ki minden forma a korongon. Ez a kiindulópont, amiből bármit meg lehet csinálni.
Ha egyetlen szóval kellene leírnia a Bula Gábor-kerámiák „lelkét”, mi lenne az?
Ezen nagyon kellett gondolkodnom, de talán a legjobb egyszavas válaszom a „Kapcsolat”.
Az alkotásaim őrzik a kezeim nyomát, szellemileg és fizikálisan is összekapcsolódtunk. És ez az alkotás ugyanúgy összekapcsolódik a vásárlóval is.
Mit jelent ma kézművesnek lenni a sorozatgyártás világában? Ki az a közönség, akit ma meg tud szólítani egy egyedi kerámia tárgy?
Tapasztalatom az, hogy az emberek egyre jobban keresik és kedvelik a kézműves termékeket. Tudják, hogy ha egy kézművestől vásárolnak, akkor nem egy „hideg” tárgyat kapnak, hanem egy olyan alkotást, amiben benne van az alkotó lelke, minden tudása és szeretete. Ezáltal jobban megbecsülik, vigyáznak rá és nagyra értékelik.
Találkozhatunk veled a Dumtsa Kézműves Kirakodón is. Miért szereted ezt a vásárt?
A Dumtsa utcának különleges hangulata van. Itt még akkor is valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad minden felől, amikor sok ember sétál át rajta.
A kézművesek által készített portékák is magas színvonalat képviselnek.
Minden békés és barátságos, szeretek itt lenni.
Milyen új kísérletezés vagy kiállítás foglalkoztat mostanában?
Tagja vagyok a Szentendrei Keramikus Egyesületnek, amely idén ünnepli a 20. évfordulóját. Ez alkalomból egy fantasztikus kiállítás és vásárt szervezünk a Barcsay Múzeum kiállító termében és a múzeum kertjében. A kiállítás és vásár mellett lesznek korongos bemutatók és kerámia workshopok is. Ez a jubileumi rendezvényünk augusztus utolsó hétvégéjén, a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva fesztivál keretein belül kerül megrendezésre. Mindezek után lesz még egy közös egyesületi kiállításunk szeptemberben, immár hagyományos módon a Szentendrei Japán kertben. Sok szeretettel és gyönyörű kerámiákkal várjuk az érdeklődőket mindkét eseményünkre.