ULCISIA CASTRA: Szentendre a rómaiak korában
A Római Birodalom keleti határa a Duna vonala volt. A folyam partjain húzódó erődrendszernek, a limesnek fontos erőssége volt a szentendrei Ulcisia Castra – magyarul: Farkasvár. A II.század első éveiben épült a mai Dunakanyar körút-Paprikabíró utca-Római sánc köz által határolt területen. Az V.század első feléig fennálló erődítmény mintegy 1000 fős katonaság befogadására volt alkalmas. Jelentőségét mutatja, hogy benne római császárok – így 202-ben Septimus Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben Valentinianus – is megfordultak. A vár körül elterülő vicus militarisban – a polgári településen – laktak a katonák családtagjai, valamint a katonaságot ellátó iparosok és kereskedők.
A római kori pezsgő, mozgalmas életről kőbe vésett feliratok tanúskodnak. Domborműves, feliratos családi sírkő a Városháza lépcsőfordulójában
Míg az erődítményt és a körülötte elterülő települést a birodalom határának védelmére emelték, egészen más okokból keletkeztek a város határában a római kori villák. A közeli tartományi székhely, Aquincum nyugalomba vonult városi tisztségviselői és a légió kiszolgált katonatisztjei, a veteranusok körében divattá vált Szentendre határában birtokot szerezni, azon villát építeni és gazdálkodni. A rómaiaknak volt érzékük a természeti szépségek iránt. A legszebb helyeken, többek közt a Pismányban, a Bubánban, a Dömör-kapunál és az Ókuti-forrásnál építették fel villáikat. Az utóbbi a mai Szabadtéri Néprajzi Múzeum területére esik. Az Ulcisia Castrából kivezető egyik út mentén épült Villa Rustica feltárt falait régészek restaurálták. Az ötvenkét helyiséges épületegyüttes főbejáratát oszlopcsarnok díszítette. Légfűtéses, márvány mozaikpadlós lakótermeit, nagyméretű fürdőházát fali és mennyezeti freskók borították. A vízvezeték csöveiben az Ókuti-forrás vize folyt. Átriumos udvara, gazdasági épületei és a szerszámleletek arra utalnak, hogy tulajdonosai szőlőműveléssel foglalkoztak és fogadót tartottak fönn.
Szentendre a rómaiak korában élte meg első virágkorát. A rómaiak teremtettek először civilizációt e vidéken: utakat, vízvezetéket, kőházakat, ipart, kereskedelmet, szervezett társadalmi életet.
A kor hangulatát Szentendrei vízió c. versében Áprily Lajos – akinek mellszobra látható a róla elnevezett téren – így eleveníti meg:
„Zuhog a fény a ház-sorok falára,
megtündököltet minden ablakot.
A római Castra Ulcisiára
valamikor itt így ragyoghatott.
Lábak dobbantak, had vonult kevélyen,belerezzent minden útmenti ház,
íjak villantak, s ragyogott a fényben
ezer feketebőrű szír íjász …”
Napjainkban a rómaiak emlékét néhány falmaradvány, a Dunakanyar körút mentén kialakított szabadtéri római kőtár és több utcanév – Őrtorony utca, Pannónia utca, Római sánc utca, Római temető utca, Római várkert utca, Ulcisia-köz – őrzi. A nagyszabású római kori útépítések máig hatóan befolyásolták városunk szerkezetének kialakulását.
Az Aquincumból jövő limes út a mai Dózsa György út és a Kossuth Lajos utca vonalában haladt el a római tábor Dunára néző főkapuja előtt, majd tovább a Fő téren és a Bogdányi utcán át vezetett észak felé.
A Római Birodalom az V. században már nem tudott ellenállni a keletről jövő népvándorlás fokozódó nyomásának. A limes őrhelyeit és táborait sorra feladta.
Az V. század elején a hunok foglalták el vidékünket. A hunokat követő különböző germán népek közül a longobárdok nyomait a Pannónia telepen találták meg. A feltárt közel száz sír hazánk eddig ismert legnagyobb longobárd temetője. A longobárdok után ideérkező avarok két és fél évszázados uralmának már több helyi emléke is van. A legértékesebbek az itt talált pompás arany és ezüst sírleletek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a VII.század elején Szentendre egy avar törzs fejedelmi központja lehetett. Az avar ötvösművészet eme remekeit a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik.
Régészeti ásatások során előkerült római kori síremlékek a Római kőtárban