Tisztelt Szentendrei Polgárok!
A szokásos újévi köszöntő úgy épül fel, hogy visszatekintek az elmúlt év feladataira, céljaira, a megoldatlan és megoldott problémákra, kiemelek embereket és helyzeteket, akik és amik példák lehetnek. Kijelölöm az új év fontos céljait és feladatait.
Most mégis más lesz ez a köszöntő, mert értékekről, igazságról, szabályokról, szükségletekről és vágyakról beszélek.
Miért ezekről?
Azért, mert mindannyian tapasztaljuk, elszenvedjük, hogy érzelmileg manipulálnak, érzelmileg szétválasztanak minket. Azt hazudják, hogy ez tulajdonképpen a mi érzelmi döntéseink sorozata és ez véd meg minket az „ellenségtől”, aki akár a szomszéd vagy családtag is lehet. Azt hazudják gyáva módon, hogy nincs közöm a másik emberhez, nincsenek közös céljaink. Azt hazudják gyáva módon, hogy nem kell változnod, féljél csak és gyűlölj, mi megvédünk.
Azért, hogy lássuk a fától az erdőt és az igazság üzenete megérintse szívünket, két amerikai példát hozok
Vízbe esett egy felnőtt férfi, aki nem tudott úszni, kapálózott, kiabált, segítségért kiáltozott. A parton fiatal fiúk csapata látta mindezt, és mit tettek? Vették a mobiljukat és felvették, ahogy az életéért küzd a férfi. Nevetgéltek ezen és egymás között gunyorosan, kárörvendve kijelentették, hogy hamarosan meg fog halni. A fiúk nem segítettek, és így is lett, a férfi megfulladt. Rendőrségi vizsgálat, majd per lett az esetből, ahol a fiúk védője azzal érvelt, hogy az USA-nak ebben az államában nem kötelező a segítségnyújtás. A per kimenetele most nem fontos, de a fiúk viselkedése és a védőügyvédjük érvelése már igen.
Vizsgáljuk meg az esetet az értékek, igazság, szabályok, szükségletek, vágyak szerint. Milyen értékeket követtek vagy rúgtak fel a fiúk? A szabályok, törvények és hagyományok szerinti mintát követték? Milyen alapvető szükségletre mondtak nemet? Milyen szükségletüket elégítették ki, mikor nevetgéltek a fuldoklón? És milyen vágyaik lehettek, mikor elkészítették a videót? Ugye mindannyian érezzük, hogy alapvető igazságtalanság történt. Látjuk, mihez vezet az érzelmi szétválasztás, látjuk mihez vezet az, hogy másik embertől elválasztanak minket, látjuk mihez vezet az a hazugság, hogy nincs közöd a másik emberhez.
Segítség és együttműködés nélkül nem lehetünk boldogok egyénként és közösségként sem. Mindannyiunkban megfogalmazódott a történet hallatán, hogy nem élhetünk emberi kapcsolatok nélkül, lehetetlen emberként másoktól elszigetelten élni. Mennyivel másabb lett volna a történet, ha a fiúkban csak egyetlen kérdés fogalmazódik meg, mit tehetünk érted? Csak ez az egyetlen kérdés mennyire más állapotot tükröz. Azt, hogy együtt vagyunk, látlak, együtt érzek veled, segíteni szeretnék. Magamat adom, bizalommal lehetsz irántam. A bizalom, amit kaptam, amit örzök és tovább is adok. Együtt vagyunk a bajban, együtt jövünk ki belőle.
A másik történet:
2008, USA, gazdasági összeomlás. Egy közepes cég egyik napról a másikra a megrendeléseik 30%-át elveszíti. Azonnal cselekedni kell, különben csődbe jutnak. A cégvezető, aki a tulajdonos is, megkérdezi a gazdasági igazgatót, mit kell tenni? A válasz: 10 millió dollárt azonnal meg kell takarítani a működésből. Ezt 20%-os elbocsájtással lehet elérni. Teljesen racionális, mondhatjuk normális reakció és válasz. A cég dolgozóinak 20%-ának nagyon rossz lesz, munkanélküliek lesznek, a többieknek pedig megmarad az állásuk.
A tulajdonos azonban azt mondta, mi lenne, ha más utat választanánk és nem 20%-nak lenne nagyon rossz, hanem inkább mindenkinek legyen egy kicsit rosszabb és ne legyen elbocsájtás. A gazdasági vezető kiszámolta, hogy meg lehet csinálni. Egy hónap fizetetlen szabadságra kell mennie mindenkinek. A cégvezető a dolgozók elé állt és elmondta mind a két alternatívát és arra kérte a dolgozókat, hogy döntsenek. Természetesen, ha mindenkinek egy kicsit legyen rosszabbat választják, az rá is vonatkozik majd, a cégvezetőktől a portásig mindenkire.
A dolgozók ezt választották. Már a történet így is tanulságos lenne, de itt még nincs vége, ugyanis a dolgozók elkezdték egymás közt megbeszélni, hogy ki mit tud még vállalni az egy hónap fizetésnélküli szabadságon felül, mert például van, akinek négy gyermeke és lakáshitele is van, míg nekem meg van tartalékom és még át tudok vállalni a négygyerekes apától két hetet, aki így kevesebb fizetéskiesést szenved el. És ez így ment végig a munkatársak között, megbeszélték ki mit tud átadni, átvállalni a kényszerszünetből. Mint később kiderült, a cég ezzel a módszerrel nem tízmilliót, hanem húszmilliót tudott megtakarítani.
A pénzügyi eredményen túl ugye érezzük, hogy mennyire más légkör alakult ki. Egy szempillantás alatt megjelent a szolidaritás egymás felé, a felelősségvállalás, csak azért, mert nem a szokványos gondolkodásmód és logika mentén szervezték az életüket. A középpontba az ember és a közösség került és a bizalom egymás felé. Csak plusz adalék, hogy természetesen az emberi kapcsolatok átalakulása a gazdasági hatékonyságra is kihatott. A cég nemcsak megmenekült, hanem fejlődött is.
Két példa, két világ. Melyiket választanánk maguknak, gyermekeinknek, unokáinknak? A fiúkat a partról, akik nevetgélnek egy fuldoklón, vagy a céget, ahol együtt sírnak, együtt nevetnek? Valóban folyamatos háborút kell vívnunk? Kivel is? Győzelem és vereség életre, halálra? Mi lenne, ha nem ellenségként tekintenénk egymásra, hanem mint bajtársakra, akik segítik egymást. A másik legyőzése árán jutok előre, vagy az a lényeg, hogy saját magamhoz képest lépek fölfelé?
Van lehetőség a változásra, rajtunk múlik. Híres osztrák pszichológus, Alfred Adler azt mondta, hogy nem az a fontos, hogy mit hozunk magunkkal, hanem az, hogy mit kezdünk vele.
Tudom, nem ezeket a példákat várták az újévi köszöntőben, azonban ezeken keresztül tudunk egymáshoz közelebb kerülni. Ezekből a példákból tanulva, megértve a bizalom fontosságát, tudunk bizalmat adni egymásnak akkor is, ha nem értünk teljesen egyet.
Legyen példa Szentendre! Legyen példa arra, hogy az emberi kapcsolatok többet jelentenek, értékesebbek, igazabbak, mint a szekértáborok félelemre, gyűlöletre, szétválasztásra alapozó propagandája.
Legyünk bátrak, merjük ezt az igazságot megélni. Legyünk bátrak, merjük ezt az igazságot szeretettel képviselni itt, Szentendrén is. Boldog új évet Szentendre!
(Elhangzott 2022. január 8-án Szentendrén, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színháztermében, a város újévi koncertjén.)
Fotó: Deim Balázs