Mikor alapítottátok a Dalmát Szamarat és mi indította el a bisztró ötletét?
Már a 2000-es évektől üzemeltette itt Szepes Gizi (Dalmát Pince) a Dalmát Kávézót, majd nyugdíjba vonulása okán nyílt lehetőség az üzlethelység hasznosítására. Nem maradhatott parlagon ez a befutatott kis lokális centrum, így az eredeti emberközeli eszmeiséget megtartva, az épület ráncfelvarráson esett át, ki lett alakítva a melegkonyha, így váltunk kávézóból bisztróvá.
Miért éppen a Dalmát Szamár nevet kapta a bisztró?
A ráncfelvarrás után eredetileg Szamárfül néven indult a bisztró, egyben utalva ugye az elhelyezkedésére, de nem lehetett kitörölni a helyiek szavajárásából a már ikonikus Dalmát elnevezést, és a hozzákötődő pozitív emlékeket, így meghajolva a közakaratnak, visszabiggyesztettük a sor elejére. Az, hogy a Dalmát miként kapcsolódik a hely nevéhez azt elsősorban nem a konyhánk jellege adja, amire sokan elsőként asszociálnak, hanem szintén helytörténeti kötődése van, hiszen a Szamárhegyet régen többségében a Dalmát kisebbség lakta. Többek közt magam is Dalmát leszármazottakkal rendelkezem, innen a Szamárhegyről is.
A Szamárhegy nappalijaként hirdetitek magatokat. Mit jelent ez pontosan? A Szamárhegy önmagában is számos történettel, hagyománnyal bír. Ezek közül mi a ti személyes büszkeségetek?
A Szamárhegy nappalija szlogen azt hivatott megjeleníteni, hogy szerencsére közkedvelt találkozóhelyévé váltunk a helyieknek, főleg a délelőtti-délutáni órákban igazi olasz kisvárosi hangulatban gyűlik össze a nép és már-már mint egy nagy család, úgy kerülnek megvitatásra a napi történések. Az egyik személyes büszkeségünk, hogy sikerült feltetetni a mellettünk található Tobakos Keresztet, kilátót (kilátókat, bár a szőlő közi még mindig egy rejtett tartalék) a szentendrei városi térképre. Méltatlanul elhanyagolt kincse volt a városunknak, és úgy érzem, sikerült valamelyest beépítenünk a köztudatba.
Miként foglalnátok össze a kínálatot? Miből választhatnak a vendégek?
Elég nemzetközi kínálattal szolgálunk szerintem, természetesen vannak Dalmát elemek is az étlapunkban, de elsősorban a helyiek ízlésének próbálunk kedvezni, sokszor figyelembe véve a kívánságaikat. Egyszerre tartunk fent egy bisztró kínálatot, egyszerűbb, pénztárcabarátabb ételekkel, de megtalálhatóak az étlapunkon különlegesebb, nem hétköznapi a la carte fogások is.
Kik látogatnak titeket? Például turisták vagy inkább a helyiek? Mennyire visszajáró a vendégkör?
Inkább a helyiek, vannak Budapestről vagy környékről visszajáró vendégeink, akik megtisztelnek bizalmukkal és rendszeresen visszajárnak hozzánk, ez egyébként mindig egy nagyon pozitív visszajelzés. Azok a turisták találnak fel hozzánk, akik kimondottan szeretnek felfedezni. Értem ezt úgy, hogy akik kicsit kimozdulnak a fő útvonalakról, kapcsolódni szeretnének a helyiekhez, jobban betekintenének a város kínálta szépségekbe.
Mi a legnagyobb dicséret vagy éppen meglepetés, amely ért titeket a működésetek során?
Többek közt sokszor kerültünk fel népszerű ajánló oldalakra, nemzetközi térképekre, melyek mindenféle közbenjárás nélkül születtek. Ezeket mindig nagy elismerésnek vettük. Így kerültünk fel a Street Kitchen térképére is, mely Magyarország egyik elsőszámú gasztronómiai magazinja.
Van-e valamilyen újabb tervetek a közeljövőre nézve?
Igen, négy éve a családalapítás mezejére léptünk, ami eddig kissé lefoglalta erőforrásainkat, de most már azért abba is belerázódtunk, így a felszabadult kapacitásunkat abba fektetnénk, hogy felzárkózzunk egy kicsit az új trendekhez, frissítsük a kínálatunkat a jelenleg népszerűbb termékekkel.
Mi a te személyes kedvenced az étlapról és mi a vendégek kedvence?
Egyben az én és a vendégek kedvence is a Dalmát Burger, amely a balkáni ízvilágot ötvözi a modern gasztronómiával.
Ami még különlegessé tesz titeket, hogy nálatok reggelizni is lehet. Mennyire használják ki ezt a lehetőséget a vendégek?
Itt nyílik ki főképp az olasz kisvárosi érzés, amikor az autószerelő, a tűzoltó, az építész munka előtt, napindítóként színes diskurzust folytat egymással. Sokan szeretnének ennek részesei lenni, így születnek a visszajáró vendégeink.