Szentendre gazdag történelmi múlttal rendelkezik, több tízezer éve lakott vidék. Illírek és kelták lakóterülete volt, majd a II. századtól rómaiak telepedtek meg e területen. A város első okleveles említése – még név nélkül – 1009-ben történt, 1146-ban már a Sanctus Andreas név is szerepel egy végrendeletben. A török uralom alatt a település teljesen elpusztult. 1690-ben a Délvidékről több ezer szerb menekült érkezett Szentendrére, akik hét városrészben települtek le. Elsősorban kereskedéssel és kézművességgel foglalkoztak, így a város hamar elindult a polgárosodás útján. Szentendre hamarosan egyházi-, oktatási- és kulturális központjuk lett. A fejlődés látványos eredménye volt a hét ortodox (görögkeleti) kőtemplomok megépítése a 18. század folyamán.
Szentendre jelenlegi városképi sajátossága a kilenc templomtorony látványa. A görögkeleti egyház négy templommal rendelkezik, három templomot a katolikus hívek használnak, a reformátusoknak és az evangélikusoknak egy-egy templomuk van. A baptisták 1988-ban építették fel imaházukat.