A Szerb Kereskedőházat barokk stílusban építették az 1720-as években. A tér keleti oldalán, a Dunával párhuzamosan elhelyezkedő, tömegével, magas tetőszerkezetével a Fő teret uraló, a figyelmet magához ragadó épületegyüttes eredetileg hat (keskeny, magas, szorosan egymáshoz simuló) házból olvadt össze. A 18. század második felében, vagy a 19. század elején egységesítették a hat épület homlokzatát és hozták közös tető alá őket. Nyeregtetős lakó- és kereskedőház, a földszinten üzletek, az emeleten lakóhelyiségek voltak, a tetőteret raktárnak használták. A ház földszintjén nyílt meg 1978-ban a Szentendrei Képtár.
A „kereskedőház” elnevezés nem csupán a tulajdonos foglalkozására utal, sokkal inkább az épület belső funkcionális tagolódására. A négyszintes házak utcai szintjén volt az egy vagy több bolthelyiség, az emeleten lakott a család, a pince és a magas belterű padlás pedig az árúk raktározására szolgált. A padláson helyezték el a keletről hozott nyersbőröket, fűszereket, szőnyegeket, a nyugatról szállított szövetféléket, a pincében pedig pl. a helyi termesztésű vörösbort. Az egyes szinteket a pincétől a padlásig vezető zárt, belső lépcsőház kötötte össze. (A belső közlekedést biztosító, zárt lépcsőházzal épült, négy szintre tagolódó kereskedőház nem fordul elő másutt a korabeli magyarországi építészetben, így az a szentendrei szerb-görög kereskedőkhöz köthető.)