SIKERES NYÁRI ÉVAD FOLYTATÁSSAL
2017 október 10., 08:39

A Szentendrei Teátrum igazgatójával, Vasvári Csabával beszélgettünk a 2017-es nyári produkciókról és az őszi-téli színházi évadról.

Az idei nyári Teátrum koncepciójában, programgazdagságában nagyon szép ívet ölelt át. Milyenek voltak az eredmények?

Ha csak a feladatmutatókat nézzük, igen jó eredményeket értünk el, bár színház esetében ez nem mindig árulkodó, mert a színház lényege, a nézőben keletkező élmény számadatokban nehezen mérhető. A sikeresség egyfajta lakmuszpapírja lehet, hogy az átlagos nézettségünk az összes játszóhelyre vetítve 98,83%-os volt, és egyes játszóhelyeink, a MűvészetMalom, a DMH udvara és a Fő tér jóval 100% fölött teljesített, ahol komoly pótszékezés zajlott az érdeklődő nézők kedvéért. Nézőszámban és jegybevétel tekintetében is jelentőset lépett előre a Teátrum a tavalyi és a korábbi évadokhoz képest. Idén több mint nyolcezren voltak kíváncsiak előadásainkra, 23 produkciót 35 előadásban láthattak a nézőink.

 

Miben mutatkozik még a sikeresség?

A korábbi évadokban nem fordult elő, hogy a premier napján már nem lehetett jegyet kapni a következő heti előadásokra. Duplájára emeltük a tavalyi bemutatószámot, négy saját, illetve koprodukcióban létrehozott bemutatót tartottunk. Előadásaink rendre telt házzal mentek. Tavasszal a Persona, nyáron a Vőlegény, az Embermesék, és a Fő téren A sevillai borbély. A Vőlegény-t és a Liliomfi-t az érdeklődésre való tekintettel plusz előadásban játszottuk, s mindössze négy nap alatt elkapkodták a nézők a jegyeket.

 

Milyenek voltak a visszajelzések?

Kimagasló nézői érdeklődés kísérte a nyári évadot, a látogatottsági adatok, a pótlólag megnyitott előadások és a pozitív személyes visszajelzések is mind azt mutatják: sikeres évadot tudhatunk magunk mögött. Véleményformáló színházi szakemberek nyilatkoztak pozitívan az összeállított műsorról, kifejezetten kedvező kritikai visszhang és sajtófigyelem övezte bemutatóinkat és az évad egészét.

Külön sikernek érzem, hogy többször is fültanúja voltam, ahogy szentendreiek egymás közt lelkendezve idézték fel nyári színházi élményeiket. Nagy örömnek tartom, hogy egy pár megvásárolja a szombati operaelőadásra a jegyeket, és még ugyanazon a héten, vasárnap egy kortárs, nem szokványos témaválasztású monodráma után egy másik párral beszélgetnek arról, hogy mindkét előadás tetszik nekik. Azt gondolom, széles műsorkínálatunkban voltak olyan pontok és ellenpólusok melyek többször bevonzottak, akár eltérő, akár azonos nézői csoportokat is.

 

Van-e lokálpatrióta vonulat a műsor összeállításánál? Milyen közönségrétegeket céloz meg a kínálat?

Szentendrei Teátrum vagyunk, elsősorban szentendreieknek. Nagy örömünkre egyre több helyi nézőnk van. Ám a helyiek mellett meg kell szólítanunk a fővárosi, térségi közönséget is. Különleges volt az idei repertoárban, hogy sok olyan zsánert vállaltunk be, amiről azt gondoltuk, rizikós színre vinni, de mégis bejött. Mindent elmond erről a FRISS nézettsége, amit a tervezés során kicsit félve illesztettünk be a programba. Úgy gondolom, a sikerben nagy szerepe van annak, hogy Szentendrén mindent átitat a kultúra. A képzőművészet, a közel 50 éves Teátrum tradíciójából adódóan a magasabb színvonal iránt érdeklődő, edukált közönségréteg van jelen itt. A Szentendrei Teátrum megengedheti magának, hogy az országos nyári színházak között igényesebb, már-már művészszínházi programot hozzon az általánosan megszokott, könnyed, nyáresti szórakozásnál.

 

Visszatérve a FRISS programsorra, aminek alapkoncepciója az volt, hogy fiatal színészek játszanak elsősorban fiataloknak, a tapasztalat azt mutatta, hogy a gyerekektől az aggastyánokig mindenféle korosztály érdeklődéssel nézte az előadásokat, rendkívül jó visszajelzésekkel. Ezt a vonalat erősíti a Teátrum a továbbiakban is?

Mindenképpen! Jövőre ez kifejezett szándék. A DMH udvara kiváló háttér ezekhez az előadásokhoz. A Rómeó és Júlia szép példája volt annak a fajta fiatalos kreativitásnak, amivel a teret bejátszották, belakták. A Fondor és szerelem nem szokványos helyszíne, a tükrös baletterem is ideális terep volt, de új játszóhelyeket is tervezünk felkutatni a jövő évi FRISSelőadásaihoz.

Az idei Teátrum huszonöt év után ismét egy óriásprodukciót hozott a Fő térre. Milyen volt az operaelőadás fogadtatása, és jövőre lesz-e folytatása a hagyománynak?

A színházban, ahogy az előbb is fogalmaztam, az élmény van a középpontban. Ha az élmény erős változásokat hoz létre bennünk. Mosolygunk, fölnevetünk, együttérzünk, sírunk és a végén tapsolunk. Udvariasan, semmitmondóan, lelkesen, önfeledten, forrón. A Fő téri Sevillai borbély előadáson az utóbbi volt tapasztalható. Persze volt pár néző, aki csalódottan távozott, kifogásolva, hogy nem tekertük följebb a hangfalakat. Ám az opera akusztikus műfaj, hosszú jelenetekkel, recitativókkal, s a művészek jelentős mennyiségben fakadnak dalra. Mesterséges hangosítással nem érhető el a műfaj kínálta élmény, s ha valaki figyelmetlenül olvassa a színlapot, még csalódott is lehet. Ám az értő közönségtől nagyon jó visszajelzéseket kaptunk korosztályoktól, habitustól függetlenül, és a szakmában kifejezetten mérvadó szakírók is pozitívan nyilatkoztak az előadásról. Kiemelték, hogy magyar nyelven játszottuk, hogy az előadás a népoperai hagyományokat követi kortárs elemekkel megjelenítve, a mai néző számára a lehető legközelebb hozva a műfajt. Az is elhangzott kritikaként: miért nem korhű jelmezekben játszottak a színészek. De melyik korhoz legyen hű az a fránya jelmez? Ahhoz a korhoz, amikor Beaumarchais írta a darabot? Vagy amikor Sterbini megírta a librettót, vagy Rossini a zenét? Vagy az opera első nagy sikerszériájának a korához? Az utóbbi évtizedek pár vétkes színházcsinálója sokakat rászoktatott arra, hogy a színház valami bájos, szép csipkés, színes dolog. Érthető, hiszen már tudjuk, hogy a jövő nem megjósolható, a jelenben nem mindig szeretünk élni, a jövőtől félünk, így logikusan a múltba szeretünk visszarévedni, mert az az egyetlenegy biztos pont. A színház azonban a pillanat művészete, ezért nem révedhet a múltba, ha pedig mégis ezt teszi, akkor nem érvényes. Amúgy a színháztörténet nagy korszakaiban elképzelhetetlen volt, hogy ne kortárs darabokat játsszanak kortársi módon. Az a fajta kortársi vonulat tehát, ami megjelent ebben az operaelőadásban, nagyon nagy érték, és mindenki, aki értőn, érzékenyen, nyitottan fogadta, elismerte ezt az értéket.

Jövőre ugyanitt, ugyanígy lesz opera Szentendrén?

Jövőre is a Co-Operával együttműködésben szervezzük az előadásokat a Fő térre. A Co-Opera igazgatója, Vadász Dániel maga is szentendrei, így olyan szövetségese a Teátrumnak, akinek szintén érdeke, hogy a városban olyan kulturális termékek jelenjenek meg, amelyek szakmai szempontból, népszerűségük alapján emelik a Szentendrei Teátrum hírnevét és minőségét. Jövőre új operabemutatót tervezünk, és A sevillai borbélyt is szeretnénk újra játszani két előadásban, mert kevesen látták eddig, és nagy igény van rá. Reményeink szerint a Magyar Televízió is rögzíti majd az előadást.

 

Az idei nyárral nem ért véget a színházi szezon Szentendrén, mert a Teátrum ősszel és télen is színházi előadásokkal készül.

Új minőség indul a Szentendrei Teátrum életében, mert most először őszi műsorfolyama is lesz a színházunknak. Lassan építkezve szeretnénk minden évszakban programokat nyújtani a színházlátogatóknak a városon belül. Most újítottuk fel a PMK színháztermének színpadburkolatát, és próbálunk minden forrást megragadni más műszaki fejlesztésekhez, a világítástechnikától a hangtechnikáig, hogy nívós színházi előadások kerüljenek a közönség elé.

 

Milyen előadásokat láthatunk az ősszel?

Október 8-án a PMK felújított színpadának avató-előadása volt Yasmina Reza: Egy élet háromszor című műve, visszatér a Tavaszi Fesztivál során nagy sikerrel bemutatott Jelenetek egy házasságból című előadás, lesz egy új bemutatónk, Jaross Viktória rendezésében Juhász Kristóf társíróval Bormámor címmel, melyben Hamvas gondolatisága jelenik meg kortárs elemekkel. A műfaji határokat feszegető előadást december 9-én mutatjuk be a Városházán. Készülünk az adventi programokkal, illetve elindítjuk az Arany-emlékév kapcsán a szentendrei középiskolásokat célzó összművészeti projektünket. A Dalos Esztik és Tuba Ferkók című program Arany János balladaköltészetét állítja fókuszba. Szeretnénk, ha a helyi diákok a balladák ihlette önálló művészi produkciókkal mutatkoznának be. Lehet tánc, lehet zene, vers, lehet mobiltelefonnal forgatott videoklip, képregény, slam poetry, performansz, rap vagy flashmob. Már felvettük a kapcsolatot a helyi iskolák igazgatóival, minden iskolában lesz mentortanár, ők segítik majd a gyerekek munkáját a művészeti produktumok létrehozásában. Tavasszal, a projekt záróeseményén mutatkozhatnak majd meg alkotásaikkal a szentendrei diákok.

Ez utóbbi elképzelés már a népművelői feladatokkal fonódik össze. Ez is a Teátrum égisze alatt megy?

Előadásaink közönsége nagyrészt az 50+ korosztályból adódik, és fontos számunkra a fiatalok bevonzása is, ebben segít a Arany-év kapcsán rendezett programsorozat, a közös játék. Ahogy tavaly igazgatói pályázatomban írtam, három lábon áll szakmai elképzelésem: az első a szentendreiek megszólítása és bevonása a színházi aktivitásokba, a másik, országos szakmai körben a Teátrum elfogadottságának erősítése, és a harmadik láb Szentendre turisztikai vonzerejének növelése. Úgy érzem, mindhárom területen sikerül idén előrelépnünk.

Fotók: Deim Balázs, Paraszkay György

A Teátrum őszi programjai, jegyvásárlás:
https://szentendreiteatrum.hu/esemenyek/