A város legrégebbi temploma mai formáját négy nagyobb átalakítás során kapta. A tatárjárást követően, 1241 és 1283 között román stílusú templom épült, melyet 1294-ban leromboltak. A 14. században gótikus stílusban építették újjá, ekkor készült a torony és kapta mai alaprajzát a templom. A török hódoltság idején idemenekülő római katolikus dalmátok által használt templom nagy károkat szenvedett. Az utolsó jelentős átépítés 1742 és 1751 között történt, és ekkor nyerte el a templom a mai formáját.
A tornyot eredetileg díszes süveg borította, ez 1818-ban ledőlt, ezért a mostani, egyszerű sátortetős fedéssel látták el. A torony bal oldalán 1891-ben épült a kórusfeljáró lépcsőháza. A plébániatemplomot 1990-ben újították fel, a homlokzatát 2014-ben.
A kelet-nyugati hossztengelyű templom 200 nm alapterületű. A tornya 28,91 méter magas, a sisak tetején kereszt zárja. A rácsos toronyablak félköríves, a templomtest többi ablaka szegmentíves záródású. A gótikus stílusról tanúskodnak az egyszakaszos támpillérek. A torony alatti támpilléren napóra látható, melyet egyetlen kőből faragtak ki az 1300-as években, s amely egyedülálló csillagászattörténeti emlék hazánkban. A déli oldalon két kapu nyílik gót kőkerettel.
A templom belseje három boltozott hajóra oszlik. A torony, a kórus és a főhajó keresztboltozatos, a sekrestyét pedig dongaboltozat fedi, amely a középkorban készülhetett.
Három mellékoltára van. Az északi fal mentén a Fájdalmas Szűz Anya tiszteletére készült oltárépítmény 1871-ben készült, nagyméretű oltárfestménnyel (Telepy Károly alkotása). Az oltáron látható még Szent Borbála és Szent Katalin szobra.
A szentély egyik oldalán a Háromkirályok oltára áll 1748-ból. Két festményből áll: az alsó a királyok Jézus előtti hódolatát ábrázolja, posztamensén Szent József és Szent Ilona szobra. A felső képen Jézus Péternek adja a mennyek kulcsait. A felépítmény oromzatán Alacocqua Szent Margit Mária és Szent Margit Mária szobra, a tetején Szent Mihály arkangyal szobra áll.
A szentély másik oldalán Szent András oltára látható 1755-ből, s szintén két festménye van. Az alsó Szent Andrást ábrázolja, kétoldalt Sárkányölő Szent György és Szent Erzsébet szobra látható, a felső képen Mária látható a gyermek Jézussal, mellette Szent István és Imre szobrával, fölötte az Atya és a Szentlélek alakja.
A szószék rokokó díszítésű, helyi mesterek fából készült szobrai ékesítik.
A szentélyben álló főoltárkép 1818-ban készült. Keresztelő Szent Jánost és Jézus megkeresztelkedését ábrázolja, tetején az Atya és a Szentlélek alakjával. Az oltárépítmény legmagasabb pontja a fából faragott istenszem motívum.
A falfelületek freskóit 1933-38 között készítették a Szentendrei Festők Társaságának tagjai: Bánáti Sverák József, Onódi Béla, Jeges Ernő, Heintz Henrik és Pándy Lajos. Különlegességük, hogy a bibliai jeleneteket szentendrei tájba helyezték.