A színek útjai és útvesztői

Rákossy Anikó festőművész idei, legújabb festményei költöztek be a szentendrei MANK Galériába április 18-tól, és tér vissza ezzel a művész egy korábbi kiállítása helyszínére. A színek útjai és útvesztői című tárlat május 18-ig látogatható.

„A Családok Évében fontos megjegyezni, hogy a festőnő családja valódi művészdinasztia: festő- és grafikusművész édesapját, a tanítványok által ma is szeretve emlegetett Zoli bácsit, szobrászművész férjét és a szülők nyomdokaiba lépő ipar- és képzőművész gyermekeket kap a család által a magyar művészközösség” – mondta el Tardy-Molnár Anna, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője. Hozzátette: Rákossy Anikó élete és művészete csodálatos érzékenységgel és finomsággal mutatja be a női alkotó útkereséseit, időnkénti útvesztőit, hihetetlen nyitottsággal tárja fel a megtalált út bizonyosságát.

Rákossy Anikó kiállítása egyszerre tárja a nézők elé a meghittség hangulatát és a feltartóztathatatlan időt megállítani nem tudó mulandóság fölött érzett rezignáltságot. A lírai és drámai „én” harcát leginkább a színek fejezik ki, a korábbi festményekhez képest az új alkotások színvilága tobzódóbb, hiszen a pasztell szürkék, barnák, vörösek mellett megjelennek a meleg sárgák, okkerek, pirosak, vörösesbarnák – mondta el Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora.
A festményeit belső tájképekként aposztrofáló Rákossy Anikó a vázlatok után fordul csak a vászon felé. „Egyszer csak észreveszem, hogy nem én irányítok, hanem a kép diktál. Kialakul köztem és a kép között egy háború, egy harc, majd egy párbeszéd. Ennek következtében pedig energia és dinamika szabadul föl, ami jó esetben megjelenik majd a néző számára is. Ha ez sikerül, győzött a kép.”
A házasságával egy szentendrei művészkolóniába csöppent alkotó úgy véli, mindez akkor nem szül konfliktust, ha mindenkinek megvan a maga mondandója, „ráadásul mi gyakran kértünk segítséget egymástól, véleményeztük a másik munkáit.”
Rákossy Anikót az Iparművészetin is oktató édesapja, Rákossy Zoltán indította el a pályán, tanította meg rajzolni. A Képzőművészeti Egyetemen elsőéves hallgatóként ismerte meg az akkor a negyedik évét taposó férjét, Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművészt. Az egyetemi tanulmányok után rögtön megszülettek a gyerekek, így aligha tudott volna nagy képekbe belekezdeni, így grafikusként vállalt munkákat, rengeteg diafilmet, tankönyvet, mesekönyvet illusztrált. Az első kiállítását Párizsban rendezte – férje ugyanis egy évig élt Franciaországban. Közösen állított ki vele például Dunaszerdahelyen, de önállóan mutathatta be képeit Sárváron, Vácon, Pesten az Ernst Múzeumban, a szentendrei Skanzenben és korábban a MANK Galériában is.